Nyávogókígyó kért tőlem egy történetet, amiben teadélután van és Hannibal. Ez így együtt lehetetlennek tűnt, mert elvből nem bántunk kisgyerekeket, pedig ahol Hannibal van... Ezt szerintem nem kell kifejtenem. Annyi a lényeg, hogy tényleg lehetetlen volt. Kettő idősík lett belőle, meg siralmas mondatok. (De azért ne utáld nagyon, mert szenvedtem vele.)
- Gyere el
nyugodtan, Will. Nem fog ártani egy kis kikapcsolódás. A gyerekek imádni
fognak.
És a tehetetlenség.
(Istenem, Will, koncentrálj, miért
vagy zavarban, ezek csak gyerekek
Miért remegsz, ezek csak kertvárosi
anyukák
Miért nem nyugszol meg, ez csak egy
helyszín
Egy meg-megcsikorduló krétával
húzott vonal
Az őrület fehér csíkkal
körülhatárolva
Vérnyomokkal
A kompozíciót a tökéletességbe
olvasztja egy holttest
Rendőrségi kordonszalagok közé
szorult téboly)
- Will, ez csak
egy kertiparti. Ne vágj már ilyen elkeseredett képet. Inkább… gyere a konyhába,
segíts szendvicseket készíteni.
Alana átverte: a
szendvicseket határozottan nehéz elkészíteni. Nem a monoton mozdulatokkal van
baj (kenyér, megvajaz, szalámi, uborka, kenyér, megvajaz, szalámi, arra ne tegyél, Georgia nem szereti,
kenyér…), hanem a hangokkal: néha felharsanó cinkos nevetések,
játszott-bizalmas suttogás, játékosan vádló megjegyzések.
És történetek, Will feje tele van
történetekkel copfos kislányokról és horkoló férjekről, és ilyenkor egészen
elfelejtik, hogy ő is lehetne az a tévét megrögzötten kapcsolgató férfi,
ilyenkor ő maga is elfelejti, hogy ki lehetne még. Elveszti az identitását, és már
arra sincs lehetősége, hogy idegen legyen, csak megfoghatatlan semlegességre
képes.
(Will, koncentrálj, miért
idegeskedsz, ezek csak trécselő nők
Miért feszülsz meg, ez csak egy
ostoba konyhai beszélgetés
Miért nem mersz felnézni, ez csak
egy boncterem
Fénylő tárgyak és fémes levegő
Rozsdamentes acélba öntött iszonyat
Egy hústömeggel
Valaha ember volt még
Valaha nőként tekintettek rá)
Willt a színek is
zavarják: a konyhacsempe mediterrán idillje és a papírtányérok butácska
mintája, a festett szőke tincsek és visszafogottan elegáns ruhák
pasztellszínei. A belépő kislány szoknyája rózsaszín, a haja vörösesbarna, a
szemei zöldek és riadtak. Sápadt az arca, sápadtak az ujjai – skarlátvörös
vércseppek csillannak fel a kezén.
Elvágta az ujját. Ezt
Will a sírós szavakból tudja meg, a félős nyöszörgésből.
A neve Abigail. Ezt Will
a rémült felkiáltásból tudja meg, a sietve kislányához hajoló anyukától.
(Miért nem fordulsz felé, ez csak egy
apró baleset
Miért nem mersz tudomást venni róla,
ez csak egy jelentéktelen sérülés
Miért nem bámulod hosszabb ideig,
ezek csak bemetszések
Vágások: itt szöknek ki a démonjaink
Léteznie kellett egy szektának ami
ezt az elvet vallotta
A megtisztulásét
Egy vallás miatt halt meg ez a nő
Mert a vallás nélküli racionális gyilkossághoz
embertelen kegyetlenség szükséges)
Willt zavarják a síkok
is, gömbből kimetszett paradicsomszeletek, kockából lehasított sajtlapocska, az
ajtó négyszögéből kivágott alak: egy férfi sziluettje. Öltöny van rajta, modora
elegáns és hűvös, a gyerekzsúr groteszk mértékű ellensúlyozásának tűnik már a
puszta jelenléte is. De mosolyog.
Az anyukák Dr. Lecterként
üdvözlik, de Hannibalként mutatkozik be, leereszkedő biccentéssel közli a
keresztnevét. Will tudja, hogy úgyis Dr. Lecterként fogja szólítani, és máris
egyfajta fogalomként gondol rá: homályos jelentésű alapfogalom, amit már meg
sem magyaráznak, mert annyira egyértelmű, de valójában csak túl elvont ahhoz,
hogy definíciók ketrecébe zárják.
A férfi pár udvarias szó után Abigailhez lép,
sajnálkozva megvizsgálja a kicsiny sebet, és gyengéden kézen fogva a
fürdőszobába vezeti a kislányt. Abigail anyukája hálásan néz utánuk, a férfi
még megfordul:
- Mr. Graham,
segítsen ellátni ezt az ifjú hercegnőt, a hölgyek talán tudják nélkülözni Önt
pár percig.
(Miért nem mersz válaszolni, hiszen
ez csak udvariasság
Miért követed némán, hiszen csak
modorosságból és drága öltönyből áll
Miért nem gondolsz bele, hiszen ez
csak egy gyilkosság volt
Minden gyilkosságnak külön hangja
van és színe és vonagló alakja
Ez különleges mert illata is van
Szendvicsillata
Rajzfilmfigurás szalvétába
csomagolva és hüllőszerű lidérceket rejtve
Miért nem kóstolod már meg)
Dr. Lecter óvatosan a
csap alá tartja a vékony gyermekujjat, és pont megfelelő hőmérsékletre állítja
a vízsugarat. Pár másodpercig folyatja a vizet, aztán egy törölköző hegyével
megsimogatja a vágást. Kinyitogat pár fiókot, aztán diadalmas mosollyal elővesz
két hercegnős sebtapaszt.
- Belle legyen,
vagy Csipkerózsika?
- Szarvasos.
Hannibal megértően
bólint, és újra a fiókba nyúl. Will csendben nézi, ahogy a férfi a kislány
ujjára simítja az őzikés tapaszt.
Abigail büszkén ugrál ki
a fürdőszobából, Dr. Lecter előbb finoman végigsimít a haján, és elgondolkozva
néz utána.
- Azt hiszem,
ma meg fogom ölni az édesanyját.
(Miért nem hittél neki, hiszen csak
az igazat mondta
Miért nem néztél rá egy percig sem
kétkedéssel
Miért nem kérdeztél rá hogy miről
beszél
Száraz torokkal nevettél fel
Nem volt vallás a megtisztulásra
épülve
Racionalitás volt
Embertelen kegyetlenség és
ragadozómosoly
Egy ostoba gyerekzsúr és Hannibal
Lecter)
Nyóó. Hivatalosan is Hannibal a legnagyobb seggfej, még az alternatív univerzumokban is. Mellesleg, nagyon tetszett:3 És és és én is mindenhol meg vagyok vágva, szerzel nekem szarvasos sebtapaszt *kiskutya szemek, amiket Samtől tanult el* és DropDeades táskát persze? És imádom, pedig abszolút nem ilyenre számítottam :D Valami slashre de ez talán jobb is :D :D :D Na szóval. Csókoltatom két kezedet és tehetségedet! Add át nekik! :*
VálaszTörlésHannibal nem szimplán seggfej, hanem egy kifinomult pszichopata és amúgy meg argggh nem fogok áradozni róla. Szarvasos sebtapaszom nincsen, viszont van ööö piros. Lila valamikkel. Dropdead az abszolút nincs, pedig esküszöm, megérdemelnéd, amilyen cuki vagy. ^^ A kezeimnek megmondom, a tehetségem meg hahaha. Ha Ha Ha. :*
VálaszTörlésSzia...
VálaszTörlésKhhmm.
Sóhajtozok és vinnyogok felváltva. ^^''
Még mindig nem értek semmit, még mindig nem ismerek senkit, csak sejtek ezt-azt, kérdőjeles szavakat és kifejezéseket pingálok a karakterek neve mellé. És mégis olyan furcsán hangulatos így olvasni, teljes káosszal és értetlenséggel a fejemben, hogy csak-azért-is akarok még Hannibalt és Willt kapni Tőled! *.* Nyáron pedig megnézem, amit kell (biztosan mondtad már, de elfelejtettem: ők sorozatszereplők, filmszereplők vagy valami egészen mások? :-D), aztán meg újraolvasom minden picinységedet velük, mert háttértudással biztosan még lángolóbb lesz a rajongásom. ^^
Addig is írj-írj-írj, hogy legyen mit olvasnom-olvasnom-olvasnom a ZH-k és vizsgák meg miegymások zűrzavarában! :-D
Puszi,
Remie
Szia, Remie! :)
TörlésÉn meg még mindig itt olvadozok, mert töretlen lelkesedéssel olvasgatsz idegen pszichopatákról, és még véleményezel is - fogadd a virtuális ölelésemet! :3
Nyáron pedig nézd meg nyugodtan, (de ne egyfajta szüneti kikapcsolódásként számíts rá, tényleg ne): az NBC Hannibal című sorozata, és ha megnézted és beleszerettél, vedd meg Thomas Harris könyveit és nézd meg Jonathan Demme filmjeit és sírj és nevess hisztérikusan és találj rá a fandom többi tagjára és és és - az is lehet, hogy nem fog tetszeni.
Én mindenesetre itt leszek és írok-írok-írok, bár most pillanatnyilag kikészültem a vizsga szó olvastán. (Jövő héten meg fogok halni. Aztán újjáéledek, és sok új ötlettel jövök majd - és rengeteg szabadidővel. Remélem.) Kitartás a ZH-khoz és miegymásokhoz, és köszönöm!
Puszillak,
Anett